„Budapestről Párizsba rövidebb az út, mint
Kászonújfaluba. Én is előbb jutottam el Párizsba,
mint Kászonba. De még elég jókor megtudtam,
hogy itt is van annyi keresnivalónk, mint ott.”
(Kodály Zoltán)

Hiánypótló EKE-bakancs megírására vállalkoztunk. Hiánypótló a természetjáró EKE-tagoknak. Hiánypótló a történelem, a természet, a néprajz, a népi építészet szerelmeseinek.
A Csíki-havasok közé beékelődött, bezökkent varázslatos Kászoni-medencét újabban felfedezték a képzőművészek, felfedezte a politikum, de
elfelejtették a természetjárók. Festett túraútvonalai megkoptak, vagy már nem is léteznek.
A Kárpát-medence azon kevés tájegységei, kistájai közé tartozik e földrajzilag elkülönülő terület, ahol elmondhatjuk, megállt az idő. Kevés olyan tája van napjainkban a magyarságnak, mint a Kászoni-medence, ahol ha végigsétálunk a falvakon még hagyományos, múlt század eleji, közepi utcakép fogad. Helyi gyártású, fecskefarkú piros agyagcseréppel vannak a tornácos házak födve.
A hagyományos deszkakerítést a tulipánban végződő életfás kászoni gyalogkapuk teszik átjárhatóvá. Nem ritkák a nagy, kötött cserefából ácsolt székelykapuk sem. A Kászoni-medence agyagban gazdag földje téglát is „termett”, amiből hatalmas rakott kapuk készültek. Gyönyörű népviselete, a piros-fekete rokolyák ringása, gazdag népdalkincse, mondavilága, élő népszokásai, a farsangvégi bikaütés vagy a fiatalok aprószentekellése teszi varázslatossá a falu életét. Mielőtt azonban a Kászoni-medencét részletesen bemutatnánk, kiemeljük, hogy a címbe foglalt borvíz uralja majd az oldalakat. Nem hiába csúfolták a kászonjakabfalviakat borvizeseknek. A kászoni borvíz dicső múltját, szerény jelenét ismertetjük. Bemutatjuk a medence keleti völgyeiben feltörő ásványvízforrásokat, a borvízhez kapcsolódó ipartörténeti vonatkozásokat, a palackozást, a szállítást, a reklámozást és a népi hagyományokat.