Brassó hegye a Keresztény-havas. Talán egyszerűen azért, mert ez van a legközelebb a városhoz, így majdnem minden brassóinak első túraútja a Keresztény-havasra vezet. Mons Gymnicus. Még Orbán Balázs is így nevezte a hegyet: Deákhavas. Az 1543-ban alapított szász gimnázium diákjai minden évben meglátogatták a havast, itt tartották játékokkal és jókedvvel teli évzáró ünnepélyüket, de havonta egyszer túrákat is szerveztek ide. Ez a rendszeres természetjárás 1716-ig tartott, ekkor rövid időre megszűnt, majd – nem annyira rendszeresen – újrakezdődött. Ebből az időből adódott a német Schulberg, majd Schuler név. A magyar Keresztény-havas elnevezés a hegy lábánál elterülő Keresztényfalva nevével és a kereszténységgel függ össze. A régi erdélyi források Brassó havasának említik, a Keresztény-havas vagy Posztóvár elnevezések csak a XVIII. században jelennek meg. A román Postăvaru elnevezésre vagy a Salamonkőnél működő kallómalmok, valamint a posztókészítő bolgárszegiek adtak alapot, vagy egy esztenatulajdonos nevéből származhat. Binder Pál levéltári kutatásokra alapozva idézi a Posztóvár – Keresztény-havas névváltást: „Posztovarul sive Christianul”, és feltételezi, hogy ez egy új birtokos, tulajdonos megjelenése miatt következett be 1732-ben.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület – Brassó is számos túrát szervez évente a Keresztény-havasra, és szintén itt szervezi meg 2016-ban az I. Lehmann Károly Teljesítménytúrát is három távon, emléket állítva híres természetjárónknak és fotósunknak, a hegyek szerelmesének, Lehmann Károlynak. Az 1894. március 17-én Törcsváron született fiúval erdész nagyapja szerettette meg a hegyeket. A brassói Főreál Gimnáziumban kitűnő oktatásban részesült. Az első világháborúban orosz hadifogságba esett. A húszas évek elején szabadult, és jött haza Brassóba, ahol a polgármesteri hivatal alkalmazta építész technikusként, és feladatul kapta a Brassó környéki hegyekben a turistautak kiépítését. Télen tervezett, kora tavasztól késő őszig a hegyeket járta, ösvényeket létesített és javított, jelzéseket festett. Ő maga vágta ki fémből az útjelzőket, és írta meg három nyelven. Nagymértékben neki köszönhető a sok jelzett turistaút a Keresztény-havason, Nagy-kőhavason, Csukáson, Bucsecsben, Királykőn, Fogarasi-havasokban. Nyugdíjazása után fiatalokból szervezett önkéntes csapatokkal folytatta tevékenységét. Számos természetfotót készített. Szenzációsan látott a természetben, amelyet ezernyi csodás felvétellel örökített meg akkor, amikor üveglemezeket kellett cipelni. Lehmann Károly vezette be Erdélyben a magashegyi sízést, rövidebb síléceket készített és azzal járta a gerinceket. Brassóban hunyt el 1990. június 1-jén.
Természetszeretete, tettrekészsége álljon előttünk örök példaként!